dúl a harc, megfutamodok gyáván
talán lehetne ez egy pici hátrány
de mégsem, hisz fejjel nem megyek a falnak
mert akik észnél vannak, életben is maradnak
persze ez nem így igaz teljesen
hisz annyi a temperamentum a szívemben
hogy nehéz lenne az őrültséget kerülni
de nem is teszem, hisz szeretek bele merülni
gyávának tartanak, mert eszem
néha (nagy ritkán) a fejembe teszem
s ekkor megfutamodok mindentől, ami fájhat
de az ész most nem dominál, még várhat
őrült vagyok! őrületbe kergetlek
mert vagy örökké szeretlek, vagy időkre megvetlek
s ha megvetlek, isten védjen tőlem
mert senki nem futhat örökké előlem
őrület! gyönyör, mámor, minden szépség
ópium érzés, nincsen mérték
most őrölt vagyok, pörgök, tombolok
szívemben most minden érzést egyszerre hordok
sikítok, vészjóslóan írom versem
hagyom, hogy minden eszem egy időre elvesszen
túl sok ez az idő, én tudom jól
de úgy szeretem, ha szívemben őrültség, honol
talán lehetne ez egy pici hátrány
de mégsem, hisz fejjel nem megyek a falnak
mert akik észnél vannak, életben is maradnak
persze ez nem így igaz teljesen
hisz annyi a temperamentum a szívemben
hogy nehéz lenne az őrültséget kerülni
de nem is teszem, hisz szeretek bele merülni
gyávának tartanak, mert eszem
néha (nagy ritkán) a fejembe teszem
s ekkor megfutamodok mindentől, ami fájhat
de az ész most nem dominál, még várhat
őrült vagyok! őrületbe kergetlek
mert vagy örökké szeretlek, vagy időkre megvetlek
s ha megvetlek, isten védjen tőlem
mert senki nem futhat örökké előlem
őrület! gyönyör, mámor, minden szépség
ópium érzés, nincsen mérték
most őrölt vagyok, pörgök, tombolok
szívemben most minden érzést egyszerre hordok
sikítok, vészjóslóan írom versem
hagyom, hogy minden eszem egy időre elvesszen
túl sok ez az idő, én tudom jól
de úgy szeretem, ha szívemben őrültség, honol
Ever Helsing
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése