én sírva reszkettem érted

én sírva reszkettem érted
miattad törtem zúztam
nekem túl sokat jelent léted
miattad önmagamtól gyáván elúsztam

de minek mond, ha semmibe vettél
én néztelek téged
de te csak vidáman nevettél
és mással nézted, a gyönyörű kék éget

én most itt vagyok
kezemben egy kés
mindent itt hagyok
míg szívem a szívedbe vés

egy apró szót.. egy kis jelet
hogy tudd, minden
minden apró, fájdalmas tetted
elűzött innen

kezem kezedbe nyomom
könnyem arcodra hullatom
fájdalmam mind kimondom
és várom, hogy nevessünk  a múlton

szívem kivésem,
véremmel együtt átadom
eltüntetem létem
csak légy újra barátom

S ha élve nem,
tán holtan enyém leszel
elhagytam érted énem
s még így is ott leszek, ha az életben elveszel

mit adhatok neked?
mit szeretnél, mit adjak?
ha elveszi életem életed
mit tarthatok meg magamnak?

neked adok mindent
mindent, mi fontos nekem
csak egyet kérek. hogy itt bent
ne légy mindig ellenem

legyek szemedben valaki
valaki, valaki aki számít
aki nem csak valami
valami, ami mindent hárít

ki vagy te a szememben?
inkább ki nem vagy
ki vagy te az életemben?
valaki, akit szívem el nem hagy

sírok. mert kezemben van
az a kis piros fonál
amit még hajdan
kezemre fontál

meg kereslek! bárhol is vagy!
mert szívem szívedben
egy aprócska jelet hagy
ami most már nekem mindenem

ha nem leszel itt az enyém,
akkor majd a síron túl!
ha te nem lépsz felém
akkor a kis golyó. a kezedből hamar kigurul