egyedül vagyok egy nagy büdös házban. és szabályosan nem beszélek senkivel xd
lenne kivel.. de... nem is tudom.. nem akarom az embereket a közelemben tudni.. gyengének érzem tőle magam
és nem szeretem ezt az érzést.
viszont mint mindig most is tele vagyok ellentmondásokkal.
nem szeretem a magány érzését.
azt, amikor senkinek érzem magam. vagy magányosnak
igen.. Sayuri el ment farsangra.
nem hibáztatom
érezze jól magát
egyesek megtehetik
én is megtehetném
de a becsületes mást mond
nekem mindennél többet számít, hogy felsőbb rendűnek tűnjek. és ezt nem tudom miért, de a körülöttem lévők eltaszításával teszem lehetségessé
mindenkinek meg van a maga keresztje
nos.. nekem ez az :)
büszkeségből
annyira rég nem gondolkoztam rajta
úgy éreztem, szívemet minek marja
vagy marná az az ostoba tény
hogy nem maradt más nekem, csak a remény
rengeteg ideig nem foglalkoztam vele
játszottam, hogy nem vagyok kíváncsi erre
Erre, hogy mások szórakoznak míg én otthon
a pizsamámat könny hullatva hordom
annyira egyszerű volt míg nem gondolkoztam rajta
hogy mi is az, ami szívemet annyi ideje marja
nem akartam most sem tudomást szerezni erről
erről, se megannyi személytelen emberről
vicces hogy büszkeségből mit meg nem teszek
s közben mennyi maradandó kárt szenvedek
szenvedek, mert nekem ez az élet utam
hogy másoknak ezt az arcomat mutassam
hogy lássák, milyen, ha valaki nem olyan mint ők
hogy nem csak rózsaszín az égben a felhők
hogy megmutassam, mennyire edzett a szívem
s hogy megmutassam, hiszek egy álomban híven
büszkeségből gyűlöletet keltek magamban
hogy másoknak akkor is megmutassam
ki vagyok, kinek kell látniuk
kiért kell, egy nap majd fohászkodniuk
többre vagyok hivatott, büszkeségem ezt véli
de ha szívem más szívét annyira félti
hogy olyat cselekszik, ami a becsületnek kára
semmi sem marad, és ennek meg lesz az ára.
Frics Bettina (Ever Helsing
ezentúl saját nevet használok.
miért? mert az én központúsághoz hozzá tartozik a nevem is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése