könnyfakasztó zongora

csak zenél, semmi rosszat nem tesz
dallamot ad, s közben elvesz
ez csak egy zongora, mely dalt ad
de tőle szememből mégis könny fakad

miért? tán valami bánt engem mélyen
olyan mélyen, hogy már csak a távolból érzem
csak a zongora dal hozza vissza
hogy belőlem az érzelmeket újra kifakassza

sikerre járt. megtörtem, de csak egy percre
hogy szívembe gyíkos tőrjét mélyessze
ne tegye gyorsan, érezni akarom a fájdalmat
a fájdalmat, melyet csak a magány adhat

zongora dal, döfd hát belém a nekem szánt tőrt
legyen ez a fegyver, mi elvesz tőlem minden cseppnyi erőt
had legyek pár percre gyenge, és esetlen
csak még egyszer, még egyszer had érezzem

had érezzem amit elvettek tőlem már régen
had érezzem, hogy van még a halálra reménységem
had tudjam meg még egyszer utoljára...
hogy milyen is, az élet ön feledett boldogsága

zongora dal. forgasd bennem a gyötrő tőrt
érzem, hogy bennem valami megtört
érzem, valamit elpusztítasz bennem
zongora dal, engedd, hogy még egy percig évezzem

kihúzod belőlem mámorító fegyvered
az összes boldogságom, egy perc alatt elveszed.
sírva, sikítva rogyok össze a földön
újra magába fog zárni börtönöm