ő, meg talán még én
mégis én maradok a legvégén
ő egy álom minden ember szemében
én meg egy aprócska folt mások életében
ő tökéletes én meg még szép, hogy nem
ebből adódik piti féltékenységem
féltékeny vagyok rád, igen kimondom
életemben ez az egyik legnagyobb gondom
mióta ismerlek szeretlek és utállak egyszerre
ez gyakran sarkall a féltékenységemre
áldom és gyűlölöm egyszerre azt a napot
mikor ismeretlen barátságunk lángra kapott.
motiválsz, majd romba döntesz
mond, hogy jutsz te mindig fölényhez?!
pillanatok kérdése, és romba dőlő illúzió
elrepül feléd, mint egy gyönyörű pillangó
szárnya alá vesz, se elvisz oda ahova engem soha
s amíg téged visz, addig soha nem mehetek oda
oda, ahol elismernek, mert különleges vagy
s ha egyszer oda eljutok, te újra eljössz s mindenki elhagy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése