igen, régen jól ismertem
a furcsa lányt, eltévedve az életben
mosolya bájos, de erőltetett
azért, hogy másnak lássák, mindent megtett
elérte célját, ő lett aki nem is volt
kinek szívében félelem, bánat honolt
őt sosem látta senki, miért is látta volna
mert aki látta, rossz helyre sorolta
félt ő mindentől, de nem mutatta
mert attól félt, más megtudhatja
családja nem volt,mert fél tőlük
félt,és próbált menekülni előlük
a lelki teher néha sok volt neki
de nem tudott soha ellene tenni
félt a cselekvés minden formájától
és ezzel elvett minden reményt magától
jól ismertem a lányt, akit más senki
a lányt,aki nem mert semmitől félni
amit gondolt, talán jól gondolta
de hogy mit gondolt, csak ő tudja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése