van mikor minden zavar, van mikor semmi
van mikor mást nehéz elengedni
van mikor én vagyok az áldozat, van mikor más
van mikor zavar a fénylő látomás
felriad az éber, kászálódik messze
nem is látja mekkora az ellenszenve
ő próbálja, nehéz a próba útja
de ki vissza tér onnan, boldogan, megújulva
tárja szívét világ elé, de veszélyes ez a lét is
hisz ha tán a lélek mást kíván mégis
akkor a boldogságnak vége, szakad a húr
s minden mi szép volt, egyszer úgy is ki hull
lélek feszül, vágja magát
ki hallaná tán az ellen szavát
látná, hallaná, nem menekülne
mert nem lehet menekülni előle
áldozat a vétek, ítél a sorsa
kinek isten szabja merre viszi útja
annak tán szerelem járkál kertje végén
de vajon mit rejt az érzés a másik szívén?
érzékeli tán mennyire más volt, vagy tán látja
ki látja, nem férkőzik a halál pártjára
csak ül egymagában, kezében egy fegyver
hisz ki anélkül lép ki, az tán már nem is ember
tán megérted
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése