én vagyok az úr, és valaki felettem áll????

elszégyellem önmagam tükörképét. mikor naphosszat csak nézem.
ki lészen az, ki helyre rázza énemet?
kérem siessen. hozza el hozzám újra az ÚR érzését.
had legyek újra szabad, s uralkodó képes

én ezt várom a hétvégétől
a szabadságot.
azt hiszem megkapom


de ahhoz, hogy szabad legyek, kell még egy nap rabság.
majdan.. ha az az egy nap letelik.
ő szabadulni készül
de én nem hagyom
börtönömbe zárom. s míg le nem jár rabságának ideje, nálam marad
utána szárnyalhat szabadon.
én, az úr... elhagyom létének minden percét, és érzését.
fájdalmat okozott nekem. túlontúl sokat
játszott idegeimen. játszotta szent ördögének képét
élvezte fájdalmam tüzének parazsát,.
nem akar a börtönömben lenni...
de elkaptam..
megalázkodtam érte.
akarta, akarom, hogy jöjjön
tegyen rabbá újra! tegyen rabbá egy napra. majd a kulcsot nekem adja. szabadulna. de én visszarántom.
nem menekülhet királyához, anyjához, apjához, barátai kis kunyhóiba.
gyönyörű, díszpáholyt adok neki, ahova napokra zárom


majdan szabadulna második nap keserves nappalán.
de én nem hagyom
kulcsa nálam. kötelét fogom.
nem menekülhet.
segélykiállítása hallatszani fog. de nem figyelek rá.


én lészek az úr újra, mint régen
nem lesz többé szolgasorban lelkem egyetlen parazsa sem
nekem isten halált kívánt. lettem halálnak társa. de a halál egyenrangú velem. élet nem kerekedhet felénk.
te vagy az élet.
és az életet elnyomom
én.. a halál.