unalom felhőit űzöm szüntelen
várom a csengőt, s kitombolom magam a szünetben
hjaj... csengessenek már, had legyek szabad
döngessük ki az iskolai falakat!
jó diákok figyelnek az órán
figyelnek, hallgatnak, igyekeznek a maguk módján
legyetek jó tanulók, kitűnő diákok
de én más utakon járok
hagyjatok lógva a matekkal, fizikával egyébbel
mit kezdek majd az életben a szögek felével?
semmit! hát megtanulni nem fogom
ha valaki kérdi, én az igazat mondom!
engem nem skatulyáz be semmi és senki
én tudom amit akarok és ennyi
tanulom amit akarok, hagyom amit nem
nekem ennyit ér az iskolai életem
nem szeretnek a tanárok? kérdem én,miért?
elvégre.. mégis csak bemegyek a nagy semmiért
nem panaszkodom a házi miatt, mert le sem írom
tanáraim hagyom, még korrepetálásra sem hívom
én egy mintadiák vagyok! el lézengek az órán
egy hang nem szalad ki a magamfajta torkán
elvagyok a magam kis világában az óra végéig
s még így is... a tanár velem meg nem elégszik
hálátlan egy népség néha ez a tanár fajta
a diákot csak a tudás felé hajtja
pedig néha annyira jó ostobán nézni
ostobán nézni, s az lenni, ki a semmit sem érti
a nap végén elégedetten megyek haza
otthon pihenek, ez a napom egyetlen vigasza
hat kegyetlen óra után otthon meglelem a békét
s elalszom, ha nap elüti a végét
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése