távolság

miért éjjelente vár a rémálom
miért nem élem ébren az álmom
miért keserves látnom, hogy van távolság
miért nem teljesül, azaz aprócska kívánság

nem tudok melletted lenni, messze vagy, karom nyújtom!
nem éred el, nem látod, mikor a gyertyát érted gyújtom
én itt, te meg valahol máshol
és még innen sem látlak, a magas várból

annyira messze vagy, annyira más így minden
annyira nehéz a lélek, ha nem vagy itt benn...
tagadni kár, nem az iagzi így semmi
vannak dolgok, amiket nekünk jobb elfeledni

hamuvá omlik néha minden kusza remény s gondolat
mikor rádöbbenek, a távolság okozza a legnagyobb gondomat
s közben rád talál barátok száza kik fogják kezed
s látják, hogyan töltöd életed, minden perced

én is látni kívánnám, de lehetséges-e?
tán nem vagy annyira messze?
de aztán... visszahúzom gondolataim sorát
s végigfújom az asztalon, a remény fekete, őrjítő porát

messze van a barátságunk, messze mint a tenger
s közben megtalál téged annyi barát, jó ember
közben én várlak, várlak, hogy párszót váltsak veled
hisz te vagy a legjobb barátom, ismerem lelked

de gondom támad,jelenléted hiánya aggaszt, fáj
téged ugyan, szavam meg vár
de lelkem röpül, ez virtuális kényszer
én ne lehet veled, nem lehetek elégszer

mosolygok, nevetgélünk szüntelen,a boldogság percei
de ha baj van, nézd csak meg.. kezed kezemet el engedi
fut,rohan a testhez,vigasztaló szavakhoz
érzek, szembe nem állhatok, nem szólhatok a hadakhoz

melletted van, látja könnyed, letörli
megfogja kezed, ő meg tud téged ölelni
én pedig várlak vissza, várnám, hogy vigasztaljam lelked
de elkések, lelked már egy cseppet sem szenved

kérem mi volt, nevetve meséled
hogy én mit éreztem addig, te nem érzed
semmi különös, feleled vigyorral arcodon
én pedig mondom"rendben" közben remeg a hangom

miért nem láttam, miért nem hallottam sikolyod
miért nem hallottam, segélykérő hangod.
mert messze vagyok, mert rohantál ahhoz, ki ott van
én pedig felnyögök, s sírva fakadok halkan

Frics Bettina