SZTK után meglepi?

reggel 7:15...
ismét kevesebb mint egy órát aludtam...
ez a 4. nap, hogy az igényemnek megfelelő alvás mennyiséget felváltja a fájdalom :S
tegnap óta a másik is rettentően fáj, tehát így, anyámmal az oldalamon elmentünk az orvoshoz...
- félek.. - nyögtem ki alig érthetően.  a tegnapi kezelés után megtanultam egyesmást 
1.: soha ne mutasd hogy félsz.. megérzik
2. légy óvatos mindennel, amivel feléd fordulnak!
3. rettegj az orosz orvosnőtől!
mi voltunk a 2.-ok, tehát nem volt sok időm.. nagyjából 10-15 percem..ezalatt olvastam az üvöltő szeleket, mely lapról lapra érdekesebb lesz.
Cathyt rettentően megkedveltem, Heatchliffet pedig örökre a szívembe zártam
velük vigasztalódva próbáltam nem gondolni rettentően irritáló helyzetemre.
sajnos sikeretlenül.
amint bementünk megcsapott az a furcsa szag, amitől menekülhetnékem támadt.
De engem erősnek neveltek, és egy hatalmas nyelés után leültem a fekete székbe.
az első mozdulata az volt, hogy egy tölcsérrel a fülembe nézett
- kiszívjuk a gennyt
- mit csinálnak??????????
-ne hisztizz...
- én.. én nem... - elfordultam, és vártam a véget...
szerencsémre nem volt érezhető semmi, azt leszámítva, hogy a genny kiszívódását éreztem... 
fuj....
miután végzett ismét bele tettek egy kenőcsös valamit, majd közölték, hogy holnap vissza kell mennem, és utamra bocsátottak
szitkozódtam, Isten nevét többször is a számra vettem, miközben elhagytuk a termet, majd az aulát végül pedig az épületet...
a fülem iszonyúan fáj(t), de anyám kitalálta, hogy neki kellenek új fülbevalók
elődszőr a Blahalújza térig akart elmenni, de közöltem vele, hogy én odáig nem vagyok hajlandó pár 400 ft-os ékszerért elmenni.
végül abban egyeztünk meg, hogy az A-ba megyünk.
én választottam magamnak egy fekete karika fülbevalót, egy keresztes nyakláncot, és végül egy masnis csatot.
haza jöttül leültem az ágyra, és elaludtam... sajnos az édes álom elkerül, és mindössze fél óráig tudtam csukva tartani a szememet.
úgy érezm itt fogok elaludni.. befejezem most ezt a bejegyzést.. és elalszom :)
azt azért még megjegyezném... hogy Sayuri blogjában olyan történésekről olvastam, amikről számon fogom kérni...
nem baj, vagy efféle, csak érdekelne :)