pár napról van csak szó

megjegyezném, hogy nem vagyok fenn msn-en.. (ameddig nincs értelme, addig nem is leszek) senkit nem tiltottam. nem szokásom használni azt a gombot


gyenge lélek,ez jutott nekem
elrontottam, és elrontom életem
mivel? mit érdemlek ezek után?
szívem törött, lelkem halovány

remeg a kezem, elvesztettem a kontrollt
most fájdalom van ott, hol eddig szeretet honolt
vesztettem! célom a mélybe esett
ki eddig sajnált, most csak simán kinevetett

úgy sem bírom ki, hajtogattad folyton
és most... bár nem szemedbe mondom
igazad van, gyenge egy lélek, törött senki
ezt senki nem tudná ellenezni

bánom-e? kérdés, hogy mit?
hisz miattad nem dobtam el senkit
érted nem tettem áldozatot százat
csak segítettél, és szívem kitártad


gyenge vagyok, gyáva, gyávább,mint hinnéd
ki oda adja valakinek teljes szívét
majd lelkét, végül önmagát is részben
jobb lenne, ha eltűnne a semmiségben

de én nem tűnök el, csak rejtőzöm szüntelen
nem leszek ezentúl mások ellen
mert fáj a szó, s megtört a lélek.
még is szeretnék, veled elhunyni végleg

de nem leszek önző, voltam az eleget
add oda más embernek hatalmas szívedet
áldom lelkét, kívánom a szépet
s kívánom, tegyen meg mindent érted

szívem, lelkem, már rég a tied
én is vissza adom, gyönyörű szíved
nem mosolygok, nem visz rá a lélek
mert szeretni foglak, ameddig csak élek

csak pár napról van szó... vagy nem tudom.
nem maradok gépnél.
fáj látnom ezt az egészet...
akit a legjobban szerettem az most ott hagyott. szóval semmim nincs itt :D
de tényleg semmim... 
nem mondom, hogy hibáztam még anno, mikor tényleg mindenem neki adtam... 
mert ebben a percben sem bánom
miért is bánnám??
hisz szeretem őt.
szeretni fogom akkor is, ha ő gyűlöl, vagy ha más veszi át a helyem, 
szeretni fogom, ha mindenki más gyűlöli, vagy épp a lába előtt hevernek
tisztelem, felnézek rá.
volt ő barátom, szerelmem, életem, szívem gyémántja, egy angyal, aki vigyázott rám.

az angyal, ha máshol nem is... az álmaimban még ott van.. szeret engem ugyanúgy mint eddig. átölel, és megvigasztal
szép szavakkal elhalmoz, és sosem hagy magamra.
nem változtatok rajta semmit. mert aki tökéltess, azon nem lehet.
ő nekem így lesz jó. emlékeimben ugyanígy fog ki nézni. 
és emlékét nem hagyom nem soha

búcsú? 
igazából én sosem búcsúzom tőle
az emberi ostobaság, aza reménynek nevezett kis lény mindig felettem fog kötözni.
elengedem, és várom, hogy visszarepüljön
ha megteszi... akkor tudni fogom, hogy mennyit jelentettem neki
ha pedig nem, akkor azt fogom tudni, hogy mennyit jelent nekem