ma veszélyes a zónám

úúúú.. nos kár lenne tagadni, a mai napon nagyon el vagyok rugaszkodva a valóságtól, és az embereket kicsi szöszmöszként fújom el magamtól... ennek első oa, hogy ilyenkor kivetkőzve magamból átváltozom karaktereim egyikévé. ( vajon kivé) és valljuk be, neki nem sok ismerőse van az én "dimenziómban"
persze még ettől függetlenül feltudom mérni, hogy ki kicsoda
pusztán azt nem, hogy mit akar, és hogy veszélyes-e rám néve

az agyam elég érdekes működik pár éve.
többéféle "énnel" rendelkezem, és ma a legveszélyesebbkek egyike van soron.
hál istennek legtöbbször normális vagyok - már a magam faramuci módján-de ez nem az a nap...
reggel 9-kor keltem, körbe néztem.. nem találtam meg semmit sem egyhamar
jobban végig kellett gondolnom hogy hol vannak a zoknijaim, mint egy bonyolult matek egyenletet.
anya velem egyszerre kelt, és nehezemre esett neki köszönni, de végül sak ki nyögtem, hogy "szia anya"
rá fél órára apa is betoppant, de mivel csak beszélgettünk, így nagy feltűnést nem keltettem. ezek után lementünk vásárolni valami kaját, egy picit hozzáadtam önmagamból, és rohantam a kukorcák felé, majd Ever is megtalálta a magának megfelelőt, és gó a nyalókák hadához...

haza jöttem, és rohantam is a géphez, hogy bekapcsoljam.
msn-re fel..
rám írt Sayuri. amit nem nagyon akartam
tegnap este kicsi gond volt. és ma csak rosszab
persze igyekszem
de Evernek nem "Rebeka" a a legjobb barátnője, 

nehéz dolgok ezek.. na de nem baj. majd elmúlik.
mégát kell vészelnem ezt a napot.. majd holnap meg kezdek magammal valamit..
de hogy mit, az ég nem tudom.