fájt, annyira fájt...
egy helyben görnyedtem, az idő meg csak állt
fájt... elvesztettem, sírtam zokogtam
sikoltottam, de csak halkan, megfontoltan
sírtam, üvöltött lelkem minden apró része
de én mosolyogtam, emlékének örömére
elvesztettem, de én még mosolyogni tudok
emléke itt van, és én mellőle nem mozdulok
olyan rég volt már, olyan távolinak érzem
annyira hiányzik, mert mellette boldogabban éltem
de eldobott, megalázott, nem tudom ezt még mindig felfogni
de van még nekem valami: én még így is tudok mosolyogni
egy helyben görnyedtem, az idő meg csak állt
fájt... elvesztettem, sírtam zokogtam
sikoltottam, de csak halkan, megfontoltan
sírtam, üvöltött lelkem minden apró része
de én mosolyogtam, emlékének örömére
elvesztettem, de én még mosolyogni tudok
emléke itt van, és én mellőle nem mozdulok
olyan rég volt már, olyan távolinak érzem
annyira hiányzik, mert mellette boldogabban éltem
de eldobott, megalázott, nem tudom ezt még mindig felfogni
de van még nekem valami: én még így is tudok mosolyogni
Írta: Frics Bettina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése