gondolkodjunk
gondolkodjunk, de ne ésszel
mindenki lásson, csak öt percig a szívével
mennyivel másabb lesz a világ
ha jól csinálod, elfelejtesz minden hibát
csukd be a szemed. de az eszed tartsd nyitva
engedd, hogy eszed a lelked ki hívja
egy hatalmas párbajra, majd nyisd ki a szemed
s most veszítsd el teljesen az eszed
érezd, ahogy a tudatlanság varázsa átjár teljesen
legyél most te, az az elbűvölt eszetlen
az a földtől elrugaszkodott furcsa lény
aki maga a sötétség, és maga a fény
légy most te az az utolsó láncszem
ne engedd, hogy láncod el eresszen
tartsd magad a mesevilághoz szorosan kötve
hisz ha nem is lesz így örökre
tudod hogy vége lesz, de hogy vége legyen
túl kell lépnek azon az ijesztő kezdeten
amitől annyira rettegsz, hogy meg sem próbálod
s ha nem próbálod meg, akkor nem is látod
pedig látnod kéne ahogy másnak is
hisz amit ekkor látsz, az a kép hamis
hamis, kitalált, hazug, megtéveszt
de ha akarod, az útról bármikor letérhetsz
legalább is itt. mert itt mindent szabad
itt, csak itt elégedheted magad
az álarcod itt le veheted
bajod mind egy szálig feledheted
Frics Bettina
figyelek
hosszú ösvény tárul szemem elé
kinyitom szemem az új világ felé
figyelek... figyelem a lehulló esőcsepp dalát
figyelem ahogy az eső elmossa az ember összes baját
figyelek. tágra nyitom szemem
figyelek, szemem egy percre sem rebben
minden nap látom az új dolgok varázsát
mindennap kinyitom a titkot aranyszínű ládáját
minden nap megfigyelem a napfelkelte színét
minden nap érzem az újnak bátorító ízét
minden nap szembe szállok magammal, és mással
minden nap meglátom, mi lett ezzel a világgal
figyelem a részletek semminek tűnő arcát
látom az emberek megannyi baját, bánatát
hallani vélem, hogy az ember halkan kiált
kiált, mert el hagyta, aki mellett egykoron kiállt
én segítenék, de figyelmem nem lankadhat
figyelnem kell, mert nekem csak a figyelem adhat
fantáziát, földet, egy új világot
ahol nem látok soha mást, csak megannyi színes virágot
vagy egy folyót, ami mindig csobog
arra csobog, amerre a tűz lobog
egy világ ahol figyelhetem az embereket
az embereket, akik tudom merre mentek
Frics Bettina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése