történet

 ez egy valós történet
minden része megtörtént
az érzések igazak, a tettek nyoma a mai napig a helyszínen maradtak.
a gondolatok nem homályosak
motívumokat nem használtam
hiszi aki hiszi. és nem aki nem.

ez az életem.
nem egy mesebeli álom. és sosem lesz az
14 évi szenvedés után sem süt ki a nap
maradok aki vagyok
 a lelkemet már nem kapom vissza

a lánynak sok furcsaság volt az életében.
őt soha nem értették meg, és soha nem várt megértést másoktól
a lány tudta, hogy mit jelent embernek lenni
és tudta, hogy mennyi hátránya, és mennyi előnye van
a lány szerette titokban társait
néha csodálkozva nézte őket
ahogy mosolyognak, nevetgélnek egymással
ahogy megosztják másokkal gondolataikat,
ahogy boldogan, kézen fogva sétálnak, vagy együtt játszanak a téren
a kislány még csak 6 éves volt
de sok dolgot tudott, amiket más nem
sok álma teljesült be, és még több gondolata volt igaz, ami az ő szájából hazugságnak
míg máséból megváltásnak számított
a kislány magányos volt szinte mindig
ő nehezen barátkozott, mert félt az emberektől
de ekkor még nem tudtam miért. csak egy megérzés volt, ami visszafogta
a kislány felett teltek az évek
az érzékei egyre inkább kifinomultak, egyre tisztábban látta a dolgokat
és egyre inkább félt az emberektől
fél azoktól, akiknek valaha is látta a szemüket
mert a szemükben ott volt a fény
ami a kislány szemében nem volt meg
a kislány nem szerette azt a fényt... félt tőle.
átok, isten átoknak nevezte az a fényt
de ő nem merte hangosan kimondani soha,
már így is sokan furcsának, egyenesen bolondnak gondolták.
11 éves korában. a kislány táborba ment
ahol csúnyán kicsúfolták. zárkózottabbá tették
de a kislány tűrt. félt ugyan az emberektől. de még mindig nem értette miért
' mindenki átéli ezt' gondolta magában a kislány. miközben egymaga kuporgott egy fa alatt
de a táborban csak a kislánynak nem voltak barátai.
félt attól a tábortól. sírva ment haza.
' anya! nem akarok még egyszer oda menni!' sikította anyja fülébe a szavakat.
de az anyja nem tisztelte kislányát.
sosem értette, vagy próbálta meg érteni őt.
a kislány elfeledte a tábort. teltek, múltak a hónapok.
a kislány új iskolába került. új iskolába menekült
mert a régiben bántották
becsapták, megalázták.
de a kislány tudta ezeket mind előre
tudta, hogy mi fog történni és hogy mikor
félt is tőle, de úgy gondolta, csak ez nem igazi.
tévedett
de a kislány ritkán tévedett
lett egy jó barátja. az első, igazi barátja.
csodás barátság volt
ismeretlen érzés volt a kislánynak ugyan,de tudta, ez az érzés biztonságos
egy nap viszont a kislány félni kezdett. tudta, hogy valami baj van.
boldog volt a barátjával. de érezte azt a ködöt, mely egyre inkább közöttük volt
a köd egyre nagyobb lett, de csak a kislány látta.
egy nap, mikor a kislány a barátjával játszott, a köd újra felbukkant. de ember formát öltve. a kislány félelmében sikítva rohant el onnan. a köd oda ment a barátjához. és bájos hangon hozzászólt
' gyere velem, játszunk' a ködből lett valaki megfogta a kislány barátjának kezét. és elment vele.
örökre
a kislány sírt, zokogott. tudta hogy ez lesz,m de nem tett ellene semmit...
amikor a kislány majdnem 1 éves volt. csak napok választották el az új életévtől. ismét táborba ment
de nem mert egyedül menni
' kell valaki mellém. kell egy társ' szólalt meg magában a kislány.
keresni kezdett. keresett és talált is.
egy nála idősebb, kereszt anyai ágon lévő lányt vitt magával. akivel idő közben jóban lettek.
ugyan nagy volt köztük a különbség. de a kislányt ez nem érdekelte
mikor a táborba értek a kislánynak rossz érzése lett
a sírás kerülgette.
nem szerette ezt az érzést
érezte a gonosz szelét. a végzet jelenlétét
de nem akart senkinek se szólni
túl sokszor nézték ostobának, és hitték, hogy a levegőbe beszél
teltek, múltak a napok. a kislány próbált beilleszkedni.
de ő nem volt olyan mint a többiek. őt nem érdekelték azok a játékok, amiket mások játszottak.
kezdték ismét megutálni a lányt. de ő erősnek hitte magát. erősebbnek mint amilyen egy éve volt.
de tévedett
a kislányt üldözni kezdték. sikítva rohant a fürdőszobába, ahol magára zárta az ajtót, elé tolt egy széket, majd a fürdőkád mellé leült.
a gyerekek elkezdte dörömbölni az ajtón
a kislány szeme könnybe lábadt még jobban
nem látott már semmit.
csak hallotta a dörömbölés zaját, a gyerekek kárörvendő nevetését. és az üvöltözésüket, melyből néha egy ' gyere már ki!' mondatot tudott kihalászni
a lánynál valami elpattant
bajban volt
féltette az életét
szíve verése felgyorsult, teste összerándult. és tágra nyílt szemmel nézte ahogy lassan kinyitják az ajtót.
nem akarta őket beengedni. tudta, hogy megölhetik.
nem kell, hogy hozzá érjenek, mert elég, ha csak betörik az ajtót. a kislány ollót rántott és felállt. könny fátyolos szemmel, remegő térdekkel, két kézzel szorított ollóval várta a végzetét. ekkor egy női hang elparancsolta a gyerekeket az útból. a dörömbölés alább maradt, majd minden más zaj is. a kislány rettegett. remegett minden testrésze. félt. félt, mert tudta mi lesz.
tudta mi lesz a jövő. és hogy a jövő fáj. de bátor volt. emelt fővel kinyitotta az ajtót. ahol egy nő állt mosolyogva.
' szedd össze magad kérlek.. és gyere velem' szólalt meg kedvesen a hölgy.
a kislány tudta, hogy mit akar. tudta, hogy a többiekhez akarja vinni.
a kislány sikítva rohant el. de a nő ment utána.
' nem kell félned Betti, nem akarok rosszat' próbálta vigasztalni a nő a kislányt, de ő nem tágított.
végül tíz perc múlva, még mindig remegő lábal és kézzel letette az ollót,majd a nő kíséretével bement egy szobába. a szobában mindenki mosolyogva kiáltotta
'Boldog 13. születés napot Betti!' a kislány nem volt boldog.
végignézett az arcokon, de se barátja nem volt ott, se családja. senki, akivel a 13. születés napját tölteni akarta volna. de erőltetett mosollyal mégis megköszönte a tortát, és a köszöntés. majd távozott.
léptek hangja hallatszott a háta mögül. a kislány nem nézett hátra.
kitudta számolni hányan vannak a háta mögött.
mind ott voltak
mind mentek utána.
mind a halálát akarta.
a kislány sikítva rohant be a szobájába, de a kulcs nem nála volt.
gyorsan körbenézett a szobában, és meg látta a kiutat, az erkély ajtó nyitva volt.
gyorsan kirohant és magára csukta az ajtót.
ugyan nyár volt, de zuhogott az eső. a kislány pedig csak egy sortban, és egy pólóban volt.
még csak pár másodperc telt el, de már kezdett fázni.
ekkor a szobába megérkeztek a gyerekek. mind kinevették őt.
kinevették, mert a kislány az erkélyre szaladt ki, és ott minden csupa víz volt.
kizárták.
ultimátumot adtak a kislánynak
vissza mehetett a szobába, cserébe a károkat kifizeti.
de a kislánynál ne volt pénz, és más fizetési módot nem akart megkörnyékezi sem. így hát nem volt mit tenni. a kislány leült az erkély egyik szögletébe, és sírt.
könnycseppjei összefolytak az esővel. de még így is kilehetett venni, hogy melyik az ő könnycseppje, és melyik a felhőké
teltek, múltak a percek, a percek pedig órákká változtak.a kislány még mindig kinn ült, és várta, hogy beengedjék.
egyszer csak megunták, hogy várnak rá. így elmentek. de be nem engedték volna a kislányt.
ekkor a kislányban valami megtört.
tudta már, hogy miért fél az emberektől.
az emberek gonoszak voltak vele. és a lelkét megölték.
a kislány pár nappal később már hazafelé tartott, de a lelkét már nem tudta haza vinni.
a gyerekek bántották.
és mikor anyját felhívta, hogy mennyen érte, az csak leszidta, és büntetést szabott ki rá.
a büntetését meg is kapta.
meg kapta azért. amit el sem követett.
bűnhődött mások bűnéért
de nem tehetett semmit.
ekkor nem voltak barátai.
félt az emberektől.
félt, és gyűlölte őket egyszerre.
teltek múltak a napok, a napok hetekké, majd hónapokká váltak.
lassan jött az új iskolai év
a kislány ismét új suliban kezdte tanulmányait
ekkor már viszont nem volt önaga
szeméből eltűnt az ártatlanság, és a gyermeki lélek minden fénye
helyében egy üres tekintetű, elhagyott, meggyötört kislány díszelgett
az új osztálytársai
soha nem tudták meg
ki is volt az, aki egykoron a kislány testében lakott.
de a kislányban még valami pislákolt
valami, amivel később barátokat szerzett. de a barátoktól félte
' ők is emberek' mondta magában minden egyes nap
de volt akiknél megtört.
lett egy nagyon jó barátja. akivel sokáig együtt volt. de a köd hamar megtalálta ismét őt.
és örökre elvitte tőle a lányt.
ekkor újra sötét lett neki a világ. újra érteni kezdte, hogy egykoron miért távolodott el az emberektől
de a lány ostoba volt
és nem tanult semmiből.
ismét leli társra lelt
ismét egy lányra
akit nagyon megszeretett
de nemrégiben rémálmok kezdték el gyötörni
félteni kezdte a lányt.
a köd újra ott volt.
de csak ő látta.
a köd megjelenése után pár nappal a lány egyre áradozni kezdett emberekről, barátokról
de a kislány tudta, hogy nem.. ezek még nem a köd részei
a köd valami más.
a köd valami, ami el fogja tőle venni
a lány egy megoldást látott
eltaszítani mindenkitől barátját, megmenti a barátságuk.
küzdeni akart.
de későnek bizonyult
a lány elment pár órára, majd miután visszajött. a köd alakot öltött
de ez a köd más volt
egy régi arc szerepében jelent meg
a kislány félt a ködtől.
tudta, mit jelent, ha meg jelen.
eszébe jutott hogy mennyi embert ragadott már el tőle.
a kislány megtiltotta a barátjának, hogy újra együtt legyenek a másik lánnyal
de furdalta a lelkiismeret,
tudta, hogy ha eltiltja, akkor megsebzi a barátságuk, de azt is tudta, hogy ha újra barátok lesznek, akkor mindnek vége
de végül beadta a derekát
'legyen.. legyetek együtt.'
a kislánynál valami elszakadt.
egymaga maradt.
elmenekült
mi elől?
a csalódás elől
ott van a feje fölött
érzi.
de minek mondaná ezt meg másnak
hisz még így is mindenki ostobának nézi...

a kislány rá jött, hogy neki nem teremtettek senkit. hozzá az emberek vendégségbe, átutazóba mennek, hogy olyan személyt is megismerjenek mint őt.
de senki nem fogja őt örökre a szívében tartani.
senki nemfog rá úgy tekint, mint egy fontos személyre. 
hamarosan a kislány lehunyja  szemeit. és aludni tér
az álmok még nem okoztak neki csalódást. csak a rémálmai
de azok nem álmok
azok mind.. mind a valóság.