tegnap esti szösszenet tőlem :) -versek-

van még lélek

nekem sok mindenem van
csak van egy vastag, magas falam
mi gátol benne, hogy megszerezzem őket
mi gátolja, hogy összeszedjem eget rengető erőmet

mindent eltaszít tőlem önmagam bálványa
s emellett még tán el is várja
hogy tiszteljem, szeressem ragyogó létét
közben pedig ontsam az ö, és önmagam vérét

én szolga vagyok, önmagam szolgája
vagyok szolgám ura, önmagam bálványa
vagyok én a kezdetem, s végem egyaránt
kezemben pedig ott ül a fekete gyémánt

gyémántom mint dobogó ékkő
de az a gyémánt sötét, vérző
ékkő, mit dobnék messze,
messze a tenger vízébe

ott maradna, s szolga szabadulna
ura pedig megjavulna
lennék boldog, szabad, megbocsájtó lélek
s szeretnének, ameddig csak élek

Frics Bettina

engedj szabadon!

szolga sors, gyötrő lét
látni vélem mások szabad életét
és fáj, fáj mert rab vagyok
lassan cellámban halálra fagyok

egyedül vagyok itt, ebben a börtönben
itt nincs részem egy cseppnyi örömben
csak bánat van, a magány bánata
ha az úrnak szolnék, biztosan bántana

engedj szabadon! had legyek boldog!
bánat, fájdalom minden szó, amit mondok
ezt te is tudod. de nem is törődsz vele
pedig kettőnknek ugyan az a lelke

te és én, úr és szolga
mi ketten egybe vagyunk gyúrva
de te elnyomsz, csak ritkán hagysz elő törni
s akkor sem jókedvedből. tudom.. meg akarsz ölni

miért pusztítanád emberi léted utolsó szilánkját
miért taszítod el az ember utolsó lángját
miért hagynád, hogy kárhozott lelked örökre így maradjon
kérlek, hagyd hogy létem előtörjön, s belőled fényt fakasszon.

Frics Bettina

világ kulcsa

egy ország, egy mesebeli világ
egy mesebeli világ, ki értem kiált
hallom sikolyát, sírásának zaját
de nem tudok mi tenni, nem tudom kinyitni kapuját

az egy mesebeli világ. feszítem kapuját
de a kapunak egyetlen kulcsát
mélyen elzárták, valahol messze
messze messze, az erdői rengetegbe

én félek oda be menni, de a kulcsot akarom
ha megszerzem a kulcsot, a világot láthatom
láthatom hol van létem értelme
láthatom mennyi minden van, és milyen messze

kell a kulcs,kérem, szeretném, akarom!
keresem, keresem de sehol nem találom
én be megyek az erdőbe, be megyek ha kell
meg küzdök akármivel, meg küzdök az ördöggel

csak a kulcsot kapjam meg,s a kaput nyithassam
a kaput nyithassam, s amit látok leírhassam
tudom mi van ott, fogalomban már tudom
de látni... látni is akarom!

tudnom kell, hogy mi is valójában
mit keresek a nap minden órájában
mi az, miről álmodok évek óta
hol van az a hely, ahol meg áll minden óra

a kapu másik felén. várjon rám ég valami
ha valaki valamit akar nekem mondani
ne felejtse el, mert egyszer bejutok
a kaput kinyitom, ha meg lelem e varázslatos kulcsot

Frics Bettina