gyilkos öszötönök

születtem a fénnyel,
sötétséggé váltam
fertőztem egy csépnyi vérrel
hogy megöljem, ki kicsit sem ártatlan

én éltem, vakon, szabadon
mert én így véltem látni
hogy az emberi vadon
mivé képes válni

én nem akartam rosszat,
csak magamnak jót
nem tudtam másnak mit hozhat
ha másba szúrom a nekem szánt karót

én formálom életem
az embernek ez gyakran nem tetszik
de nem tudják hogy létem
az övékkel nem vetekszik

létem több,kevesebb,
tán semmit sem ér
de egyre hevesebb
az a cseppnyi vér

ez az én végzetem
hogy gyűlöljek, s gyűlöljenek
én már értem
hogy mások sorsa, hogy a pokolba kerüljek

de nem fog menni
mert magam viszem oda
nem fogok úgy élni
hogy ne jussak el sehova

én gyűlölöm a léted
mert kárt tett bennem
látod, te is megélted
hogy szíved legyen ellenem

bennem bízni szabad,
csak hinni nem
legközelebb, ha hinnél, csak hagyjad
hogy elkövessem az összes vétkem

én kárhozott lélek
egy pokolbéli vagyok
s ameddig csak élek
magam után, csak gyűlöletet hagyok