de haladjunk szép sorban, rendben?
történet:Sajátos körülmények között ismerkedik meg egymással Jess és Leslie. A két magányos, kirekesztett gyerek összebarátkozik. Leslie állandóan varázslatos történeteket sző, Jess pedig tehetséges rajzoló. A kislány feltárja előtte a fantázia világát és ketten együtt létrehozzák Terabithia titokzatos birodalmát, amely a közeli erdőben csordogáló patak fölötti kötélen átlendülve érhető el. Eme varázslatos helyen ők az uralkodók és nekik kell szembeszállniuk a birodalmukat veszélyeztető Sötét Úrral és seregeivel, míg a való világban az iskolai bajkeverők ellen veszik föl a küzdelmet.
alapjába véve: ajánlásra néztem meg. bár régebben ajánlották. nagyjából két hónapja, mégis csak most vettem erő magamon, és néztem meg. a filmről rengeteget tudnék mesélni. és fogok is
ami tetszett: a látványvilág csodálatos volt, Terabithiát olyan szépen megalkották, hogy csak ámultam. a karakterek szépen ki lettek dolgozva, Leslie pedig kiváltképp tetszett. az az ártatlan, jólelkű, mégis erős lány. egy tökéletes személyt láttam meg benne.
ami nem tetszett: nem is tudom.. szerintem nem volt olyan..
akinek ajánlom: ez egy számomra siratós film. mind eleje, közepe, vége. aki szeret sírni, annak kiváltképp ajánlom
értékelés: 5/5*
nem horror, és mégis a kedvencem lett
kép:
az első ami igazán megsiratott, és egyben ami elsőként megfogott a filmben, az a két főhős élete
Jess egy szegény családból származó fiú, akit az iskolában teljesen kiközösítenek. az első közös pont meg volt vele
Leslie azonban aránylag ahogy láttam gazdag család sarja volt. a szülei íróként tevékenykedtek, és amennyit le tudtam szűrni, rettentő kedves emberek.
Lesie szép, mosolygós kislány képében tetszelgett a film elejétől a végéig. egy bátor, mégis kedves lány, akit az iskola nem fogadott be egykönnyen -legalább is a diák része-
kettejük barátsága engem nagyon megfogott. össze kötötte őket a magány, és a határtalan fantázia.
Leslie megalkotott egy olyan országot, ahol csak ők ketten voltak, és aki egy országot el tud teljes egészében képzelni, az egy áldás az életnek :)
az ország csodálatos, veszélyes, és rejtélyekkel teli volt, amiből szinte semmit nem láttunk de mégis éreztük az elejétől a végéig, hogy sokkal több van
terabithibában mint amennyit el tudunk képzelni.
akik csinálták a filmet, azoknak volt annyi eszük, és nem találtak ki valami eget rengető heppi endet
ennek a filmnek igazából nem si tudtam volna jobb véget adni.
Leslie karaktere bármennyire is a szívemhez nőtt, az elejétől kezdve halálra volt ítélve.
jess magát okolta a lány haláláért, holott Leslie tehetett egyedül róla. ha nem a folyóba fullad, akkor másképp hal meg..
én személy szerint végigsírtam az egész filmet.. gyöny9örű volt a kezdete, a közepe, és főként a vége.
örültem neki, hogy nem a legvégén halt meg Leslie, ahogy általában van, hanem csak a vége FELÉ
tökéletesen átéreztem mind a két fél érzéseit, ami nála ritkaság számba filmeknél.
a film tanulsága: mindenkinek van egy Terabithiája, csak kérdés, hogy megtalálja-e
illetve a másik tanulság ami a fejemnek repült 50 km/h sebességgel: nem kell mogorvának lenni, attól még hogy szar az élet. Leslie egy követendő példa. mindig tudott mosolyogni, mindenkivel tudott kedves lenni, és emellett megmaradt önmaga.
előzetes:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése