ennyit rólam

azt a vers elött megjegyezném, hogy a legutóbbi 5-6 versemet. UGYAN ARRA A ZONGORA DALRA ÍRTAM! 
valamit tud az a dal ._.

címet nem tudtam neki adni.
ötleteket szívesen várok

láttam tündöklő arcát
hallottam megannyi szívdobbanását
láttam őszinte mosolyát
hallottam tündöklő, fényekben űző hangját

láttam sírni, mikor senki sem látta
láttam halálát, mikor az megtalálta
láttam vidámnak, szomorúnak, csak gyávának nem
nem láttam soha, hogy elragadta volna a játszi félelem

féltettem, pedig erősnek véltem
féltettem, mert akit szeretek, azt féltem
én nem vagyok barát. nem is akartam az lenni
csak szerettem volna néha igazán megnevettetni

nem akarlak elveszíteni soha téged
szeretem látni játszi fényed
szeretem hallani hangod még ha bánt is
mert tudom nem csak engem, szidott az mást is

nem szeretnék a barátod lenni, csak testvéred
mert a testvéred megtenne bármit érted
önző alak vagyok, egy mocskos szájú senki
de közben egy lány is vagyok, aki testvérét félti

nekünk nincs rokoni kapcsolatunk de ez nem hátrány
nem fogom hagyni, hogy én legyek az egyedüli bárány
aki elvesztette testvérét, szerelmét, barátját
mert nem akarta látni saját szívének hátrányát

én nem szeretném elveszteni léted egyetlen percét sem
nem szeretném romba dönteni egyetlen, erőteljes védelmem
nem szeretném látni, hogy mosolyogsz, de nélkülem
nem szeretnék arra emlékezni, hogy te álltál, én meg ültem

nem szeretnék már semmit, mindenről lemondok
de amit most neked elmondok
az szívből jön, meg egy zongora dalból
szívből jön, lélekből, és irántad érzett barátságból

testvérem vagy, voltál. de nem tudom leszel-e
ez a vers csak egy ügyetlen kis eszme
mert nekem csak ennyi maradt, meg néhány könnycsepp
hiú ábrándomnak vége hogy nélküled talán könnyebb

el akarom magammal hitetni, hogy nem romlott meg semmi
hogy nem kell inden nap lábad elé térdepelni
hogy nem kell nekem sem örökké szenvednem
hogy veled mehetek majd egyszer végig a végtelenségen

én nem tudok többet mondani, hogy is mondhatnék.
hisz minden, ami egy aprócska menedék
volt nekem az most már csapda
csapda, ami szívemet nem rég talán becsapta

én halhattam a szívemre, de nem kellet volna
mert ha a te lélegzetet az igazat mondta
akkor semmit sem értem el semmilyen átokkal
csak azt, hogy gazdagabb lettem egy nagyobb árokkal

nekem nem volt éjjel, se nappalom
nem gondolkozom, se a múlton, se a holnapon
nekem csak a jelen fájdalma maradt
meg maradt, de el nem hallgat

nem tudod, hogy miért tettem, tán nem is kell
bocsánatot kérek. elégedj meg ennyivel
nekem ennyi volt elsőként az összes gondolatom
hogy jobb-e nekem most.. azt semmiképp sem mondhatom


írta: Frics Bettina



azér.. ez 14 versszak. hogy hogy a lóf***szba..
Ady figyel engem *--*

köszönöm szépen *w* áldott legyen a neved *w*