éjszaka

nem tudom mennyire látszik, de a blogom elsősorban nem panaszládaként funkcionál nálam. ennek több oka van, de ebbe most nem mennék bele

viszont tegnap olyan szinten kibuktam, hogy le KELL  írnom.. igazából.. akinek nincs hozzá kedve ( anyavajágsomhoz)
az ne egy nem valami jót nyomjon, hanem mennyen az előző bejegyzésre!

az egész kezdeményként így zajlott:
- 9-ig lehet
- okés.
5 perc múlva
- csak 8.. tanulnod kell.
-őh oké
 anyámat hívják hallom: " megyek szia!" jön be hozzám fél nyolc volt
- köszönj el
- de még van fél órám
- nem érdekel tanulnod kell!

jó. oké elköszöntem. mente tanulni meg fürödni. eszembe jutott, hogy Éva néninek még tartozom
be megyek a SAJÁT szobámba pólóban meg bugyiban (tudom. részlet de "fontos"
- anya figyi
 anya rám néz és elkezd üvölteni
- AZ ISTEN BASSZA MEG TAKARÓDJ KI A KAMERA ELŐL HÁT NÉZNEK!
- bakker olyan helyen álltam meg ahol nem látszom!
- NEM ÉRDEKEL ÉS EZT ÉN HONNAN TUDJAM
ezután veszekedtünk egy sort. majd megszólalt
- szóval!
de már nem várta meg. fejére húzta a fülhallgatót, és megszűntem számára létezni.
dühös voltam
ismét nem hallgatott meg, ismét semmibe vett. gyűlölöm
most is
ez sosem változik
tinédzser vagyok, elismerem
de ha nevet gyűlölöm
ha sír, gyűlölöm 
ha beszél hozzám felzaklat
ha mellettem van ideg ronccsá válok.
dühömben besértődtem. nem hallgatott meg. nem is érdekelte.
jött fél óra után nyalizni. hogy béküljünk
de nem tágítottam
nincs békülés. nem érdekel
erre ismét bedühödött


- nem kérek bocsánatot, és tudod miért? mert egy elkényeztetett kis szemétláda vagy,, az egész szobád tiszta hányinger, rosszul vagyok a látványtól, TAKARÍTS ÖSSZE MOST!

11 órát írtunk. aludni akartam..de megtettem összeszedtem a szennyeseket, majd visszamentem aludni
érzem, hogy anya feláll a gép felől, káromkodik összevissza. a párnát leszedem a fejemről, ijedve ránézek
- anya?
- miért szerinted ki. azt mondom takaríts össze!
- majd holnap megcsinálok
- neheem, nem holnap ezt nem játszod el velem! semmibe vesz egy taknyos kis 14 éves, de ezentúl minden máshogy lesz, én is semmibe foglak venni nem fog érdekelni mit mondasz
magamban elgondolkodtam. eddig sem volt ez másként...
ez után minden felhozott amit csak tudott. eddig nem, de ezek után eltörött a mécses.
és ezután jött az, amitől annyira féltem
- ne bőgjél, mit bőgsz, ki teregeted az egész életemet a Marika néninek.
- nem teregetem ki, segít nekem, szeretek vele beszélni
- tényleg? és azt elmondod neki, hogy mekkora egy paraszt agy,vagy hogy milyen undorítóan viselkedsz velem?
- igen, el!
- nem hinném. ha még egyszer kiteregetsz neki, nagyon megbánod.


ekkor döntöttem úgy, hogy muszáj írnom, írnom kell.ki rohantam a gardrób szobába egy tollal, és egy cetlivel. majd leültem és írni kezdtem. alig jutottam két mondatig anyám felrángatott
- mit csinálsz
- verset írok
- verset? na nem, azt már nem. 
bevonszolt a szobámba
- elviszlek pszichológusoz, és apáddal is beszélek
- de miért?
- mert gyopis lettél, tiszta hülye. önmagadnak okoztad
- nem gyopis,.. csak.. "művész.."
- a frászt vagy te művész. semmi nem vagy te. takarítónő. na az leszel. a szar jegyeiddel.
ekkor valami összetört benne, a szívembe akkora karót szúrtak, amekkorát találtak. lassan a könnyeim alább hagyta, majd mint a halott, elaludtam.