csak a szokásos. sok értelmet ne vakarjatok ki belőle.
én értem, és ez a lényeg :)
megválaszolatlan kérdések
gyötrő fájdalom, mocskos félelem
gyötrő árnyéka követ
lelkem pedig ellene védtelen
mocskos félelem, kárhozó féltékenység
benne telepszik fényed
elalszik a hit, előre kap az éberség
féltékenység tüze, fényem elhalványul
valami elfut előlem
saját lelkem is lassan elárul
árulóként gyilkolom megmaradt érzésem
hogy miért teszem?
ez maradt csak, ez az utolsó kérdésem
kérdésemnek válasza talán futva menekül
de ha majd el kapom..
mert elkapom...akkor úgyis minden kiderül...
Frics Bettina
segítség
én nem tudom ki vagyok
benned keresem a választ
az emberek mind ostobák, vakok
de megnyugvást e tudat sem áraszt
segíts nekem élet, hogy tudjak élni
tudjak élni, mint bárki a földön
tudjam, mi az, hogy semmitől se félni
tudjam azt, hogy esténként, miért őrlődöm
találjak rá kanyargós utamra
hogy elkezdhessek rajta járni
nem akarok a mély kutamba
árván, a megmentőre várni.
Frics Bettina
száműztek
messze van még az életem vége
hisz ha életem véget érne
akkor nem élnék, s közben most sem élek
semmit sem nézek, búcsút intek a reménynek
hosszú sorok vannak még a felhők végében
semmit sem csinálok, csak azokat nézem
értékelem kedves nevetésük minden percét
hisz őket az élet úgy sem tépte még szét
nem gondolkozom, nem tehetem meg
nem vethet véget apró életemnek
mert ha nem gondolkozom akkor még talán
haladhatok életem keskeny. hosszú vonalán
gondolatok, hagyjatok el azonnal
nem akarom mind két karommal
megfogni nyakatok, s közben tekerni
hogy aztán, lássalak titeket holtan heverni
nem akarlak titeket bántani, de csak bajt hoztok
miért van az, hogy ha semmire sem gondolok
szebbek a nappalok, s éjszakák
de ha rád gondolok, törnek a lombok, s a fák.
engem az isten teremtett, de téged az ember
és az ember gyáva, mert érezni nem mer
én ember vagyok, pedig angyalok nemzettek
de tőlem minden apró ajándékot elvettek
embernek száműztek, hogy lássam
mi van itt lenn, a nagy világban
hogy lássam, milyen nem lehetek
és hogy lássák, jól tették hogy tőlem mindent elvettek
lásd: én különb vagyok, mint bárki más
láttam már egyest mást
és mégis semmit sem érek, miért is érnék
hisz semmit sem érnek a kopott érmék
én különleges vagyok, lásd be
míg más színes, én néma, és szürke
míg mások szeretnek én nem
én csak láttatom másokkal, emberi gyűlöletem
látták előre ezt az angyalok
látták, hogy én milyen vagyok
le is dobtak úgy bár a földre
hogy szenvedjek itt lenn örökre
Frics Bettina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése