nincs már mosoly az arcomon

nem tudok mosolyogni sem őszintén
mert a gyász fiatal, s a boldogság már vén
nincs erőm mosolyogni minden boldog emberre
kik mosolyogva vártak egész életembe

lehet fáj, de nekem ez már rég nem megy
lehet köröttem száz barát, vagy csak egy
kis mosolyt csaljon arcomra a magány
mert szívemben a boldogság már túlontúl halovány

szavaim elfelejtem, múló percé vállnak
én pedig nézem percét, a múló világnak
fülembe sikít megannyi vad, vidám gyermek
bár látnám magam most is pont ilyennek

nekem ez már nem megy. múlnak a percek
lassan már a betűk is félremennek
zene szól az aprócska mikrofon szájából
zongora zene,ó...az a boldog mámor

ne hagyd abba a játékod, nem akarom
véled száll most minden apró gondolatom
száll, mélyül, fájdalmasan cseng fejemben
de ha nem kell, akkor el nem engedem

nem tudok mosolyogni, már hazugon sem
ha nincs meg az a kósza hazug érzelem
nincs meg az a láng, mellyel tudnék hazugságban élni
hazudni úgy nem lehet, ha valaki az igazságot éli...

mosoly nem környékez, hazug mosoly sem
mosolyomat én már semmitől sem féltem
mert ami nincs, azt félteni nem lehet
amit félteni lehet, az már rég elment...