2011. január 22., szombat

egy rettentő régi versem

címet nem adtam még neki...azért, mert végül is ez egy két perces vers..
szóval..
címtelen

Leírt szavakkal kiabálni
 Verseimmel kiállni
A példaképre várni
S egy percre megállni

A kacagó szél
Nekem valamit mesél
A mentor betűkkel beszél
S az én szívemig vele elér

A példaképem már messze
Fenn, fenn a fellegekbe
S én csak nézem az eget merengve
Várva az apró, de biztos jelekre

C.Everlice Van Helsing

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése