pat helyzet

holnap suli.
és nem tudom mi tévő legyek
a romálsom oka
bárki bármit mond
az anyám.. és hogy miért?
1 hónap óta próbálok vele beszélni.
beszélni arról, hogy megromlott a kapcsolatunk, hogy úgy nézek rá, ahogy egy gyerek, az anyjára nem nézhet.
nem szeretem anyámat igazán
úgy tekintek rá mint egy kötelező ellenőrre. akinek jegyekből, tisztaságból, és boltba járásból állok.
nem mutatom meg neki az ellenörzőm mert tlele van egyesekel
rettegek a tanulástól, az iskolátol, az ellenötzőktől. mindentől. rettegek haza jönni, és anyám szemébe nézni. hazudok neki folyton, csak hogy ne tiltson le. nekem a gép maradt.
szomorú. nagyon jól tudom.
szomorú, és szánalmas.
de nekem ez jutott.
nekem egy olyan élet jutott, amiben küzdés minden nap. ahol küzdenem kell néhány barátért. azért hogy elfogadjanak, azért hogy kapjak valamit, ne csak adjak.
küzdenem kell, hogy lelkileg ne legyek mínuszban, maradjak meg legalább a minimális lelki 0 szinten.

nekem már nem hinném,hogy sok minden fog jutni az életben. de nem is akarok semmit. csak annyit, hogy ne sírva ébredjek, és feküdjek. hogy ne kelljen minden miatt feszengnem. hogy ne kelljen 14 kis szaros létemre antiszociális éltet élnem, éshogy ne kelljen (mint ahogy most is) a lelkemet kiöntenem, egy ócska blognak. hanem egy olyan embernek, akit anyának hívhatok, vagy egy olyan arátnak, aki nem csak betűkből áll.
4 hosszú éve nem volt olyan személy az életemben, akit nap mint nap megölelhettem volna, és azt mondhattam volna neki hogy"te vagy a legjobb barátom" teljes szívemből.
nem tudom mit hoz a jövő. de rettegek tőle.
félek anyámtól
félek az iskola társaimtól
pat helyzeten vagyok.
anyámmal nem tudok beszélni. viszont ha behívom Marika nénihez, akkor szintén én leszek a bunkó seggfej, aki nyávog az egyik tanárának.
sakkban vagyok. holnaptól valószínű nem leszek.
adjam az ellenörzőm.
 és én oda fogom. miért? mert mi mást tegyek? semmit.
egyesek. oka van.
inteligens lánynak tart mindenki.
és emiatt nem értik miért ilyenek a jegyeim
had meséljek egy lányról
akinek az élete szép volt. míg egy nap a szülei elváltak. a lány az anyjával maradt. és az anya egyre távolabb keült a lánytól. már már 14 éves. és magába zárkózott. barátok szerezni képtelen, bunkósággal leplezi fájdalmát. és a gép előtt bassza  a rezet amint haza ér a suliból. tanulni nem képes. mert retteg. sírni sem mer sokszor. mert megkövezik érte. anyjától vigaszt nem várhat, miért is várhatna. az anyja szerint a lány az oka, hogy nem beszélgetnek. de kérdi a lány:" miért tegyek azért, aki nem tesz értem? miért tegyek magamért, ha úgy érzem, nem létezem. "