- Hellsing kisasszony... - a hang irányába néztem, majd erőltetett mosollyal bólintottam
- megyek Walter. - a többiekre néztem
- segítek kivinni a cuccaid... - mondta halkan pít
- kösz. - rámosolyogtam. a srác elment mellettem megfogta az egyik táskám és kivitte. Tenshi elállt az útból, és figyelte ahogy walterrel együtt kiviszi a cuccaim. Sayuri és Szofi felé fordultam majd eléjük álltam és mindkettőjüket megöleltem.
- Ever... - mondta halkan Sayu majd mindketten viszonozták az ölelést
- hiányozni fogtok..
- te is nekünk.. - válaszolt rá sírással küszködő hangon Szofi majd mindkettejüket elengedtem, a maradék cuccom felszedtem és kimentem a szobából. amikor kiléptem a szobából, a folyosóra mindenki rám nézett.mikor végig néztem az arcokon sok féle reakciót láttam. mivel - szinte biztos- mindenki tudta hogy kicsaptak, ezért a távozásommal kapcsolatosan mindenkinek volt valami reakciója. a legtöbben diadalmasan mosolyogtak, voltak akik megvetően mértek végig, egyesek kérdőn figyeltek, mások pedig kicsit szomorúan néztek rám. amikor kiértem a kocsihoz Walter kinyitotta nekem az ajtót én pedig megálltam előtte. lelkileg teljesen összeomlottam. soha nem éreztem még ennyire egyedül magam. mindent elvesztettem egy gikszer- vagy talán több?- miatt,. és mehettem vissza az unalmas iskolámba ahol a legnagyobb izgalom, ha valaki elesik a folyosón. Pít megérintette a vállam én pedig felé fordultam. pár pillanatig csak egymást néztük majd lehajtotta a fejét és jobbra nézett.
- sajnálom... ha ezt tudom akkor
- akkor is ugyanúgy csinálok valami hülyeséget és kicsapnak, nem a te hibád. - megöleltem a srácot és nem engedtem el addig, amíg Walter nem szólt hogy szálljak be a kocsiba.
- vigyázz a lányokra, főleg Szofira. - mosolyt erőltetett az arcára és bólintott. beültem a kocsiba majd megkezdődött az út vissza Japánba...
****
- kisasszony. ébredjen. meg érkeztünk - mikor kinyitottam a szemem már Japánban voltunk.pontosabban Mijazakiban, és azon belül a házunk előtt amit már fél éve nem láttam. furcsán éreztem magam. valahogy idegennek éreztem az egész helyszínt. Walter kinyitotta a kocsi ajtaján én pedig kiszálltam. anya és apa amint megláttak rögtön hozzám rohantak és mindketten szorosan megöleltek.
- kicsim! - sikoltotta anya a fülembe amitől ordíthatnékom támadt de visszafogtam magam és keservesen ugyan, de megpróbáltam mosolyogni.
- anya.. apa..! össze szoríttok!
- pici bogaram hogy te mennyit nőttél
- apa... nem is látsz!- eltoltam picit magamtól őket akik nem is törődve vele nagy csillogó- ijesztően csillogó!- szemekkel néztek engem. walterre nézte " segíts!" arckifejezéssel aki elmosolyodott, meghajolt majd beszállt a kocsiba. " ne hagyj itt. kérlek! félek tőlük!"
- gyere drágám, eszel valamit és közben elmeséled milyen volt a suli, rendben?
- hát...
- Harold! - üvöltötte anya apa felé aki kérdően nézett vissza rá
- mi az?
- hát nem hozod be Ever bőröndjeit? - " a pisztolyom! a francba!" eszembe jutott hogy a nagyobbik bőröndben van a pisztolyom amit Alucard adott nekem az első héten - nem tudom miért. de sokra becsülöm azt a pisztolyt, és nem volt szívem ott hagyni-
- á hagyd! majd én behozom, tudod törékeny cuccok is vannak meg ilyesmi.
- jaj kicsim, nem hagyhatom hogy ennyit cipelj be - apa a holmijaim felé mutatott. én oda mentem a legnagyobbhoz és kezembe vettem
- okés akkor ezt viszem, te meg a többit, rendben? - vihogtam egyet mint valami hülye ribanc majd berohantam a házba, fel egyenesen a szobámba ahol letettem a földre majd kinyitottam és elő vettem a pisztolyt
- huh.. semmi baj- lágy mosollyal néztem a pisztoly kidolgozottságát.
- picim hova tegyem a holmijaid? - apa meg állt az ajtómban és engem nézett. én ijedtemben kiejtettem a kezemből a pisztolyt az ágyamon végig pördülve egyenesen a földre esett
- á! - a pisztoly meg volt töltve, és elég érzékeny volt. mivel apáék nem tudták miféle iskola is pontosan Hellsing- a lapon szakképzőnek volt titulálva. milyen képző is? áh megvan, katona képző! vagy valami hasonló borzadály.-így nem tudták hogy a pici lányuk napi szinten rohangál egy Jackallal a kezében miközben zombikat lő nagyban.
- bogárka valamid leesett? - nézett felém érdeklődve apa. felé fordultam nagy széles erőltetett vigyorra a fejemen majd ráültem a cuccaimra
- semmi! csak.. a.. mobilom... - " aha.. a mobilomnak mióta van ekkora hangja ha leesik? ez a pisztoly vagy 3-4 kiló, míg a telóm pár deka, jesszus Ever, jobb nem jutott eszedbe? " de úgy látszott apa be vette. - a cuccaimat.tedd csak a sarokba. majd.. elteszem őket...
- ahogy gondolod bogaram, jössz enni? anyád palacsintát csinált, én pedig halat
- nem köszi.nem vagyok most éhes
- hát jó. - apa kiment, becsukta az ajtóm én pedig ledőltem az ágyamra. elő vettem a telefonom. este 9 óra. fáradt voltam és semmihez nem volt kedvem, második napja nem aludtam ami eléggé meg viselt. előkerestem a pizsamámat és a plüss állatomat. felöltöztem, ledobtam a cuccaim az ágyamról és betakaróztam.
- a pisztolyom! - visítottam fel majd felültem, az ágyam mellé néztem és megnyugodva hogy még mindig ott van felvettem.körbe néztem a szobámban hogy hova is tehetném, végül úgy döntöttem hogy a biztonságosabb az iskola táskámban lesz - anya mindig bepakolt nekem másnapra, és ez most se volt másként. a megszokása, mennyire idegesítő!- felálltam, be tettem a táskámba majd vissza tértem a induló ponthoz és szinte rögtön elnyomott az álom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése