mire visszaértem a szobámba addigra Szofi már aludt, egy kicsit felborult az órarendünk a látogatás miatt, így nem volt semmi extra ezen a napon, ezért volt az, hogy szinte mindenki nyomta az ágyat ezerrel - kivéve engem- nem akartam elaludni.. volt még pár órám az akadémia területén, de nem tudtam mire használjam. nem akartam a barátaim felébreszteni mondván hogy holnap elmegyek és többé nem láttok. végül úgy döntöttem hogy összepakolom a cuccaim normálisan - nem bedobva mindent egy pici táskába utána fél órán át nyomkodni hogy bele férjen-többször is végig mentem az akadémia területén kívül belül,-egy kör nagyjából 1 órát vett igénybe szóval gyorsan telt az idő- közben zenét hallgattam és visszaemlékeztem mindenre ami az elmúlt fél évben történt velem. a barátaimra, a bulikra, apám érdekes modorára velem szemben, Integra üvöltözéseire és Ayame nyafogásaira - Ayame bőszen hitt benne hogy én a legjobb barátomnak tartom és sokszor jött hozzám mondván hogy elhanyagolom őt.- de minden olyan távolinak tűnt. tegnap még bőszen oltogattam mindenkit, felrúgtam aki csúnyán nézett rám és bottal bökdöstem Serast ha futásra akart sarkalni. de abban a pillanatban csak sétáltam és vártam hogy Walter haza vigyen. vajon szóltak a szüleimnek? és ha igen, mit mondtak? amikor felvételt nyertem az akadémiára még én sem tudtam mi is ez pontosan, de érdekelt Anglia, eredetileg Erdélyben születtem -legalább is ott vagyok elkönyvezve- aztán a nevelő szüleim miután örökbe fogadtak 5 éves koromban Japánba költözünk, ott éltem 11 évig, majd ebbe a kollégiumba jöttem, remélve hogy új tapaszoltatokat szerzek. hát.. amikor anyámék azt mondták, hogy egy új világ vár rám nem gondoltam volna hogy pisztolyok,vámpírok és élőholtak lesznek ebben az " új világban" de így sem olyan rossz. minden esetre nem nagyon volt kedvem visszamenni Japánba. nagyon szerettem az országot és különösen szerencsés voltam, hisz egy kis faluban Mijazakiban éltünk, ami közel volt a tengerhez - ahova nem sokat jártam le fürödni, de sétálni annál többet- és még a helybéliek is kedvesek voltak.persze hamar megtanultam az ittenieket is kezelni.
*****
mikor visszamentem az épületbe mindenki ébredezett - vagy próbált ébredezni-. Én visszamentem a szobámba
- Ever! - rohant elém Szofi. még mindig a kék filteres pizsamája volt rajta, és mivel még kócos,formátlan volt a haja ezért le tudtam következtetni hogy maximum 5 perce lehetett fenn
- reggelt - meg próbáltam nem a szemébe nézni, de valamit láthatott az arcomon amiért a fejem maga felé fordította majd egyet hátra lépett
- meélj el mindent! mi történt? miután elmentél Sayuékkal azon licitáltunk mi a büntetésed. én tudod azt gondoltam hogy... - ökölbe szorítottam a kezem,mélyen a szemébe néztem , majd félbe szakítottam
- kicsaptak Szofi, ma vissza megyek Mijazakiba - pár pillanatig csönd uralkodott a szobában, Szofi nem nagyon fogta fel amit mondtam, ez látszott rajta
- h-hogy mit mondtál? - a hangja remegett amitől egy kicsit megijedtem. Szofi volt Sayuri mellett az első, akivel összebarátkoztam az akadémián, jól emlékszem, éppen fésülködött én pedig amint megláttam levontam amit tudtam - ribanc- nem is nagyon akartam vele foglalkozni, de hamar rá jöttem hogy ha kívül ribancos is, belül egy verekedős, káromkodós normális lány. mellé kerültem történelem órán és szinte azonnal összebarátkoztunk, később ő mutatta be nekem Sayurit és később Tenshit is. Szofi sosem volt ideges vagy feszült, mindig mindent lazán vett és ezt csodáltam is benne. de most megváltott. rémült volt, és sápadt kicsit megijesztett de megpróbáltam közömbösen válaszolni, hogy legalább ne lássa a csalódottságom
-Integránál valami elgurult, és kicsapott. nemsokára indulnom kell. - a könnyeimmel küszködtem. lehajtottam a fejem, kikerültem Szofit és a bőröndömhöz mentem. Szofi felém fordult de nem lépet előre
- akkor most... itt hagysz minket?
- igen. igen itt
- nem. ezt nem teheted! mi lesz velünk nélküled, mármint, Pít,Tenshi,Sayuri, te és én. mi így vagyunk egy csapat! nem mehetsz el! ledumáljuk Integrát
- nem tudjátok, hidd el. és nyugi- erőltettem az arcomra egy mosolyt majd folytattam- hát nem erre való az msn?
- jó de az más. - sóhajtottam egyet, de nem válaszolta. pár perc múlva kopogtak az ajtónkon, Szofi kinyitotta és beengedte a " csapat" többi tagját. Sayuri körbe nézett majd megszólalt
- mi ez a búval baszott hangulat? - sóhajtottam egyet majd el akartam kezdeni a monológot de Szofi megelőzött
- Evert kicsapták! az a szemét ribanc kirúgta!
- hogy mit csináltak? - Sayuri oda lépett elém megfogott a pulcsimnál fogva, felemelt és elkezdett oda-vissza rázogatni - mit képzelsz,he! azt hiszed olyan könnyen szabadulsz innen?
- Sayuri hagyd már békén! - Sayu elengedett én pedig az ágyra estem.
- össze esküvés én mondom! Ever össze esküdött ellenünk?
- kivel te idióta? - üvöltöttem Sayurira akivel közben farkas szemet nézünk
- talán az apáddal. vagy Integrával. vagy akár!... Ayamével is!
- mivan? - a helyzet egyre érthetetlenebbé vállt számomra. megráztam a fejem felálltam és a többiekre néztem
- Integra közölte hogy ma mennem kell. nemsokára indulok szóval...
- Ever nem mész sehova, az én hibám volt. ezt mondtam Integrának is
- az lehet de integra pikkel rám mióta ide jöttem. így is úgy is kirúgott volna - sóhajtotta majd Tenshire néztem aki valami könyvet nézegetett - tipikus.. éppen érzelmekkel teli pillanatokat élünk át ő meg csak olvas-
- Everlice, nem rúghat ki. mert nem az iskolában történt
- de az iskolával kapcsolatosan, pontosabban a Hellsingel kapcsolatosan.
- hm... talán... nem.. nem tudom. minden ellened szól. ugye tudod? - megvetően Tenshire néztem, majd végig mértem
- beugatsz, kis patak?
- vedd úgy, hogy nem is szóltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése