este már a fogamat mostam pizsuban- ami egy fekete toppból és egy nagyon rövid farmer sortból állt aminek az oldalára írtam hogy World is mine csak ego növelésből- amikor kiköptem a fogkrémes vizet a hangosbemondóban Integra félelmetes hanghordozását véltem felismerni
- Carly Ever Van Helsing! az irodámba, most!- amikor ezt kimondta Integra Szofi lépett be hozzám a fürdőszobába
- Ever?
- miaz?- Szofi a kis dobozra nézett ami a hangszóróhoz kapcsolódott. sóhajtottam egyet majd erőltetett mosollyal az arcomon válaszoltam a fel nem tett kérdésére
- nem lesz semmi gáz. hé.. én mindent meg úszok.. nem?
- hm... - elmentem Szofi mellett, felvettem a pulóverem,egy szoknyát a sort felé, egy zoknit, és a tornacipőmet, majd kimentem a szobámból, az akadémia legtöbb tagja engem nézett vagy rólam sutyorgott, a hírek gyorsan terjedtek, ráadásul az iménti bejelentés sem volt valami biztató. mentem három lépést majd mikor meguntam hogy kuncognak, sutyorognak, és néznek engem megálltam, lazán feléjük fordultam és apámtól örökölt nézésemmel felemeltem a fejem
- mocskos senkiháziak! takaródjatok! - senki nem szólt egy szót sem, pár pillanat múlva mindenki egy emberként ment a szobája felé. én sóhajtottam egyet majd elindultam Integra irodája felé. minél közelebb értem annál hűvösebb lett a levegő " itt soha nem fűtenek?" a falakat nem fedte semmi, emiatt elég középkori börtön hangulata volt a folyosónak aminek a végében egy vörös ajtó állt, és az ajtó mögött maga az ördög! amikor az ajtó elött voltam meg álltam, nyeltem egyet majd belegondoltam mekkora súlya lesz ennek, és bajon Pít is kapni fog érte valamit? bár nem hinném. ő csak utánam futott- amit még mindig nem értettem, hogy ha olyan gyorsan ki ért a palotából, akkor miért nem tudott utol érni?- én pedig majdnem elütöttem a királynőt. szép... nem kopogtam, mert nem láttam értelmét. benyitotta be mentem annyira, hogy ne ütközzek az ajtóval majd szépen becsuktam magam után mint egy illedelmes kislány- álszent!- majd Integra felé fordultam, az aszta mellett állt Alucard is, és mindketten engem néztek. felkészültem, essünk túl rajtam, nekem oly mindegy. pár pillanatig csönd uralkodott a teremben, Integra az asztalon lévő papírok közt kezdett el kutatni, úgy éreztem, mintha nem is tudná hogy ott vagyok, de végül mégis megszólalt
- Carly - a nevem hallatán olyan érzésem volt mintha gyomorszájon rúgtak volna, a hangja furcsán halk volt,mégis vészjósló. nem válaszoltam- bár mit válaszoljak rá? csak a nevemet mondta! amit mellesleg rühellek, de hát... apámnak ennyi fantáziája volt. -
-öhm...- végül nyögtem ki, de miután ezt megtettem rájöttem hogy ennél nagyobb baromságot is ritkán tesz az ember. - vagy akármi is voltam- Integra felnézett rám, az arca ugyanolyan komor volt, mint mindig, de most mégis sokkal jobban meg ijesztett
- amit ma tettél, az megbocsáthatatlan, a Hellsing Protestáns lovagrend szégyenletes, és megalázó momentuma voltál ma. amit ma tettél, az megbocsáthatatlan, felelőtlen, és az utolsó csepp volt a pohárban. amikor ide kerültél, fél évvel ezelőtt. semmi baj nem volt veled, rá egy hónapra hírhedt lettél az egész iskolában az egresszív viselkedésed véget - akaratlanul is elmosolyodtam. nem is tudtam , hogy a verekedéseim miatt hírhedt vagyok. szuper! Integra elfordult, és Alucarda nézett velem együtt. eltűnt a vigyor az arcomról. megijedtem... valami nem stimmelt. milyen büntetést adnak! mit kel pucolnom egy hónapig! nem akarom a fiuk mosdóját takarítani!- a viselkedésed ebben az intézményben nem megengedett! a Hellsing nem hozzád hasonló felfogású tinédzsereknek van fenntartva.
- én...
- Carly Everlice Van Helsing. menj vissza a szobádba, és pakold össze a holmijaid. holnap reggel, pirkadatkor vissza kerülsz Londonba, a régi iskoládba. - a pár pillanatig eltartott mire az agyamig eljutottak a szavak, de amint meg értettem mi történt elkapott a pánik
- mi? kirúgtak? ez most komoly? - mindvégig azt bizonygattam magamban, hogyha kirúgnának ami sosem történhet meg, apám végett- az csak megváltás lenne számomra. de tévedtem... életemben nem fájt ennyire még semmi... fájt bevallanom magamnak de a szívemhez nőtt a hely. itt lettek elődszőr életemben barátaim, itt voltam is valamiben jó, és itt ismertem meg apámat, aki bármennyire is furcsa, ráadásul több száz éves, de számíthattam rá. és nem egyszerű húzott ki a csávából. de úgy látszik ehhez még ő is kevés volt.
- igen Carly, komoly. pakolj össze, és még lesz időd elbúcsúzni a társaidtól
- de... de... ezt nem teheti!
- megtehetem! ez az én Intézményem, és azt teszek amit csak akarok! és téged Carly eltanácsoltalak! nincs szükségünk egy fegyelmezetlen, felfogásban ily' módon gyerekes, lázadó hajlamú tinédzserre! - a hangja egyre dühösebbé vállt én pedig egyet hátra léptem, mintha attól féltem volna hogy valamit megfog és hozzám vág. Alucardra néztem akinek rezzenéstelen arca még is valamely féle érzelmet mutatott. de az, hogy csalódottságot, vagy szánalmat, nem tudtam megfejteni. mordultam egyet majd sarkon fordultam és viharoztam az irodából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése