nem régiben.. pár hónapja.. az egyik barátnője. és egyik haverja átjöttek.. és nálunk aludtak.. bevoltak rúgva meg minden.. és.. mivel akkor még nem volt szobám egy szobában voltunk egymástol KB 2 méterre.. és ezek elkeztdek baszni -.-.. órákig halgattam... és a sírás kerülgetett.. teljesen kikészültem azon az éjjel.. tudom sokaknál van ez így.. de bennem hatalmas nyomot hagyott... azóta a nap óta minden nesztől megijedek.. és anyáék a mellettem lévő szobában vannak.. ha becsukják az ajtó összerezzenek és rögtön valami hangos dolgot keresek (álltalában zene) ez a fóbiám olyan mértékű, hogy beképzelek magamnak mindent, és össze húzva magam a sírás kerülget. és várom hogy az ajtü kinyíljon... anyámnak próbálltam szólni. hogy mia bajom... de kiröhögött. majd mikor másodszórra mondtam neki leugatott hogy csak szemét vagyok...kurvára nemvágja hogy mit élek át :"D
dehát mit várok től : ) mindig neki van igaza. mint jobban tud. mindig ő a jobb és az értelmesebb.. :)
kurvára idegesít ez a dalog. de nem tudok kihez fordulni.. ha az anyám kinevet akkor mi a faszt csinálljak... nem szolhatzok újra.. mert megint felbassza magát..
kész vagyok idegileg.. akit nem zavar z nem értheti.. hacsak nincs valami halálos félelme.. az talán át tudja érezni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése