-Mester! - mondta meglepetten Victoria majd meghajolt illedelmesen. Sayuri nem nézett hátra vagy félt. vagy mert volt fontosabb dolga is.. nem tudom
- rendőr kisasszony? - bár Alucard végig rám nézett valószínűleg nem nekem mondta
- Mester az egyik diák eltűnt így nem tudtuk elkezdeni
- ne rám nézzél nem csináltam semmit!
- Everszi! -üvöltötte valaki a hátam mögül de későn szolt. egy labda fejen talált én pedig majdnem elestem.
- mi a.... -megfordultam és az első amit láttam az egy nagy fej ami vigyorog
- Ayame?
- hé!
-te! - üvöltöttem torkom szakadtából miközben ökölbe szorítottam a kezem és a lány álla alá helyeztem. - ezért megfizetsz! - ayame kekeckedés képen legyintett majd picit elfordult mosolyogva, én gonosz vigyorral megfogtam a vállát és magam felé fordítottam, erre ő hátrébb lépett egyet, elmosolyodott majd hátat fordítva nekem elkezdett az erdő felé futni
- tényleg? igazán?? - kérdeztem felháborodva majd a lány után futottam. Pít és a többiek lihegve álltak meg Seras és Tenshi mellett.
- mi történt?
- gyertek vissza! - kiabált felénk Seras bár a hangjában hallatszott hogy nem valószínű, sőt biztos hogy nem fogunk rá reagálni, és ezt agyion jól tudta.
- Alucard... - fordult hátra Tenshi de már nem volt ott senki. - Alucard?
- ez a csaj egy hiperaktív törpe!- üvöltötte Sayuri majd bele rúgott egy kőbe. - miatta nem fogjuk tudni még elkezdeni sem időben a gyakorlatokat és akkor cseszhetjük az alvást! ismét!
****
- állj meg te kis vakarcs!
- kapj el ha tudsz! - Ayame vigyora széles és bohókás volt. nem nagyon fogta fel hogy ki akarom nyírni és ez még jobban feldühített. egy idő után már nagyon bent voltunk az erdő sűrülyében ahol nagy volt a köd. meg álltam és a zajokat figyeltem. ayame gyors volt, de emellett rettentő hangos is. erősen koncentráltam a hangokra mikor valaki megfogta a vállam
- ostoba módon próbálod elrendezni a sajátos ügyeid, nem gondold Ever? -ijedtemben előre ugrottam majd hátrafordultam védekező állásban
- hejjá!- az az ijesztő vigyor mindig megijesztett az első pillanattól kezdve. és bár fél éve voltam az akadémián. ráadásul naponta találkoztam vele - ha nem minden órában- egyszerűen nem tudtam megszokni a fejét. Alucard nyugodtan állt előttem és várta a válaszom. mindig meg várta. bár mindenre ugyanaz volt a válaszom.
- tök mindegy... el kapom azt a kis férget!
- ahelyett hogy hasztalan kergetőzésre pazarolnád az energiád. mutathatnál némi nemű teljesítmény félét a gyakorlatokon
- mutathatnál némi nemű teljesítmény félét a gyakorlatokon - gúnyoltam ki Alucardot miközben a földet néztem.- nekem aztán oly mindegy. senki nem szolt hogy güliznem kell. és azt sem hogy ennyi idiótával leszek körül véve.- Alucardra néztem célzás képen aki vagy nem értette vagy pedig nem akarta érteni a célzást.
- ha visszamentünk a többiek mennek aludni, te és Hazuki kisasszony pedig egy kisebb feladatot fogtok teljesíteni
- mi? miért csak mi?
- mert csak ti voltatok ilyen gyerekesek
- fejbe rúgott egy labdával!
- a szemedben ez tárgytalanná vált abban a perben amikor elfutott
- miszter mindent tudó. ha ennyire okos vagy akkor mond meg hogy hol van most!
- vissza ment a többiekhez
- csúnyán néztél rá? nem csodálom hogy elfutott
- indulás.- durcásan elmentem mellette. megalázva éreztem magam mert úgy éreztem ezzel engedelmességet mutatok. de ha nem megyek vissza akkor minden szemszögből megszívom. bár ő nem ártana nekem viszont Integra nem kegyelmezne. és nem volt kedvem az üvöltözését hallgatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése